Fine Guns


A tartalomhoz

cikk3

Cikkek

Sörétlövés - Másképpen

A méretre agyazott fegyver
Mottó: "A cipőnek kell passzolni a lábunkhoz ,és nem fordítva"

Manapság senki sem akkora „balfácán”, hogy pénzt költene egy olyan cipőre, amit nem próbált fel. Mégis, ki tudja, miért, a vadászok jelentős része elfelejti ezt az egyszerű dolgot, amikor fegyvert vásárol, noha egy fegyverre a cipője árának a többszörösét is elkölti. A gyártmány és az ár ízlés és pénztárca kérdése, de a fegyvernek passzolni kell, ha jól akarunk lőni vele.
Robert Churchill, a fegyver gyáros mondása: „Nincs ember, aki a legjobbját tudná nyújtani egy olyan fegyverrel, amelyiket nem ráméreteztek.”
Méretünkre agyazottnak azt a fegyvert nevezhetjük, amelyik a begyakorlott mozdulatokkal, ösztönösen (tudatos igazgatás nélkül) felemelve oda lő, ahova nézünk. Lőni „valahogy” egy rosszul méretezett fegyverrel is lehet, de a vége rendszerint az, hogy mindenféle természetellenes mozdulattal, pózzal, időrabló igazgatással próbáljuk kompenzálni a hiányosságokat, ami zömében célzáshoz vezet, ezt pedig már nem nevezhetjük igazi sörétlövésnek.
A fegyvergyárak a tömeg-termelés miatt átlagos méretekkel dobják piacra a gyártmányaikat. Nekünk, vadászoknak a sörétes fegyver vásárlásakor ezért az legyen a legfontosabb szempont, hogy megtaláljuk a méreteinknek megfelelő fegyvert. Hiába választunk hatjegyű számokkal felcímkézett puskát — ha az nem a méretünk, csak kínlódni fogunk vele!
A legtöbb rekordot az amerikaiak legnagyobb trap versenyén, a Grand American-en egy egyszerű, olcsó, úgymond „polcról levett” Remington sörétessel lőtték. Persze, egy percig se gondolja senki, hogy az nem „feküdt” tökéletesen a rekordereknek. Nézzük, mire kell figyelnünk, mi a fontossági sorrend. A fegyveragy legfontosabb méretei: a hossza, az esése (drop) és a hajlása (cast).

A fegyveragy hosszának megítélésénél mindjárt szerte kell oszlatnunk egy általánosan elterjedt tévhitet, miszerint az a megfelelő hossz, amelyik az alkarunk hosszával egyenlő. Hej, de nagy tévedés! Ami nagyjából a megfelelő hossz (majd a cikk végére kiderül, miért csak nagyjából), azt a következőképpen állapíthatjuk meg:
Emeljük fel vállhoz a fegyverünket, ahogy rutinból mindig is tesszük, majd kérjük meg egyik barátunkat, hogy mérje meg az orrunk hegye és a hüvelykujjunk közötti távolságot. Kétujjnyi szélesség (kb. 3-4 cm) kiindulásnak megfelelő.
Hosszabb aggyal általában jobban kontrollálható a lendítés, de ha túl hosszú, akkor megnehezíti, lelassítja a felvételt, vagy éppenséggel könnyen elakadhat. Rövid aggyal a fegyver „rúgósabb”, néha épp a saját hüvelyk- ujjunk okozhat orrsérülést.

Az agy hosszát az (első) elsütőbillentyű közepétől az agytalp közepéig mérjük.

Pontosabb, professzionális adatfelvételnél megmérik az agyhosszt az agytalp csúcsánál (heel), és az agytalp aljánál (toe) is. Csak kevesen tudják, hogy az agyhossz megváltoztatásával az esése is megváltozhat.

Az agy esését (drop) általában két, néhol három helyen mérik az agyhát orr(comb)részénél és az agyhát sarkánál(heel), ill. ritkábban azon a ponton, ahol az arcunk érintkezik az aggyal. Valójában azt határozza meg, hogy mennyire látunk rá a csősínre, ill. az agytalp hogyan helyezkedik el a vállban, vállgödörben‚ nagyjából 1 cm-rel a vállsík alatt elhelyezkedő agy megfelelő. Ha az agy magasan kilóg a vállunk felett, ekkor az agytalp kisebb felületen fekszik fel, ami kényelmetlenné teszi a lövést, ha pedig túl mélyen ül, akkor pedig a fejünkkel kell „bólintani”, ami talán még rosszabb. Elfogadható, ha a fegyvert a vállízületre rögzítjük, de teljesen elfogadhatatlan a felkarra történő felvétel. A középirányzékkal ellátott fegyveren a középirányzékot 8-asban kell látnunk a cső végénél elhelyezkedő célgömbbel. Ha nincs középirányzék, a csősín elejére ráhelyezünk egy pénzérmét (egy 100 Ft-os éppen meg teszi), majd a fegyvert vállba véve, erre „ültetjük” rá a célgömböt. Ezután a pénzérmét levesszük, és ekkor éppen a kívánatos rálátást kapjuk a csősínre. Ezzel a rálátással a jobb minőségű fegyverek 60 / 40%-ot lőnek, ami azt jelenti, hogy 15 m-ről a sörétraj 60%-a célpont felett, 40%-a az alatt csapódik a céltáblába. Ez tehát a csősín és a cső (csövek) egymáshoz való viszonyát jelenti.

Általánosságban a mai sörétes fegyverek csöveit hagyományosan 50 / 50%-osra készítik.
Ha választhatunk, ragaszkodjunk a 60 / 40%-hoz, mert így néhány szituációban ahhoz, hogy a vadat eltaláljuk, nem kell azt „betakarnunk” a célgömbbel, illetve a csövekkel (dupla puskák) hanem elsütés pillanatában — a legkritikusabb pillanatban — is élesen látjuk a célpontot.
Összességében ugyanezt el lehetne érni akkor is, ha az agy esését csökkentenénk, és így nagyobb „darabot” látnánk csősínből, azonban ekkor a már korábban a tudatalattinkba beépített adatbázisunkat kellene újra „konfigurálni”, ami véleményem szerint nehezebb feladat.
Ha magas szinten akarunk lőni a sörétes puskával, a mentális erőnket, koncentrációnkat kell mind jobban a célpont felé fordítani, hogy egyre élesebben, részletesebben akarjuk látni azt. A lövést irányító szemünknek nem csak magasságban kell jól elhelyezkednie a csősín mögött, hanem oldalirányban is. Ezt az agy hajlásával (cast) érjük el. Ha becsukott szemmel és a megszokott mozdulatokkal vesszük fel a fegyvert, majd a mozdulatsor végén nyitjuk ki a lövést irányító szemünket, akkor pontosan a csősín közepén kell végig látnunk
Nem láthatjuk azt valamelyik oldalról (ez az agy nem megfelelő hajlásának az oka), a célgömb nem „tűnhet el”, és a cső sínből nem láthatunk többet, mint a korábban említett „darabot” — ezt pedig a puskaagy nem megfelelő esése okozhatja.
Általában az agy hajlása az agytalp aljánál (toe) mérve nagyobb, mint az agytalp felső csúcsánál (heel). Egy széles vállú, erős mellkasú embernek valószínűleg nagyobb csavarodás szükséges.
Valamit szóljunk az agytalp dőléséről (pitch) is. Ismét csak egy régi, masszív tévhitet kell eloszlatnunk. Az agy-talp dőlésének a sörétraj becsapódási pontjára semmilyen befolyása nincs!
Ez csak a lövési komfortot befolyásoló tényező!
Nyilvánvalóan más szögben dőlne egy agytalp, amelyet a tyúkmellű Popeye részére agyaznának, mint amelyik a csupa izom Schwarzeneggernek készülne. A gyakorlatban a legfőbb dolog, hogy a fegyver felemelése során az agytalp teljes felülete egyszerre érjen a vállgödrünkbe. Ez lesz az agytalp nekünk megfelelő dőlési szöge.
A gondos méretezés után a lövést irányító szemünk pontosan a csősín mögött helyezkedik el a kívánt „magasságban”. Ezután a megszokott mozdulatainkkal felvéve a fegyvert, célzás nélkül egy 15 m-re lévő kartonlap egy pár cm átmérőjű pontjára irányozva (egy darab ragasztószalag jól megfelel) leadunk 3 lövést.
Sajnos nálunk a mai napig sem találtam az angoloknál jól bevált ”belövőfalat”, amely nem más, mint egy hatalmas vaslemez fehérre meszelve. Erre lőnek rá 15 m-ről, amivel jól vizsgálható a fegyver fekvése és egyúttal a gazdájának technikai tudása is. Ha kellően stabilak a begyakorlott mozdulataink, és jól méretezett az agy, a 3 lövés szórása jól fedi egymást, és ha úgy tartjuk megfelelőnek, a csövek 60 / 40%-ot lőnek.
Egy gondolattal utaljunk a megfelelő szórásképre is, amelynek vizsgálatát, módját a szakkönyvek jól taglalják. Törekedjünk arra, hogy az adott csőhöz (és nem fegyvertípushoz vagy márkához!) és szűkítéshez megtaláljuk azt az adott márkájú, típusú és sörétméretű patront, amelyet fegyverünk a legjobban lő. Ezt rögzített fegyverrel is megtehetjük, egyúttal azt is megvizsgálva, hogy a cső (csövek) a csősínnel harmóniában lő(nek)-e.
Számtalan eset fordult már elő (még jobb nevű gyártmányokkal is), hogy a csősínhez képest valamelyik, vagy mind két cső másfelé lőtt. Ezért ragaszkodjunk a kipróbáláshoz, és nyugodtan vigyük vissza a fegyvert az eladóhoz, ha ilyen jellegű hibát tapasztalunk. Az a tény, hogy a fegyver tényleg passzol-e, csak a gyakorlatban, hosszabb-rövidebb idő elteltével derül ki. Versenyzőknél nem ritka, hogy 5-10 ezer lövés után alakul ki szoros barátság a fegyver és használója között, ami akár egy fél szezont is jelenthet. Koronglőtéren a fejünk fölé magasan bejövő korongra leadott lövéseinkből (válasszuk a lövés áthúzással metódust) a szakavatott oktató azonnal megmondja, hogy az agy fő méretein kell-e lényegesen változtatnunk, vagy sem. Vadászat céljára fegyverünket a 3 fő méret megfelelősége esetén már kellően eredményesen használhatjuk. Ha ennél is többre vágyunk, az már pénztárcánk mélyebb rétegeit is érintő kérdés.
A legjobb fegyverműhelyekben méretre agyazzák a fegyvereket. A sörétes fegyver agyazása komoly tudomány, az egyes méretek pókhálószerűen kapcsolódnak egymáshoz. (Meghúzom az egyik szálat, és az összes többi paraméter megváltozhat.) Ezért a sörétes fegyverünk „finom tuningolását” feltétlenül szakemberre bízzuk. Még szenvedélyes versenyzők között is elrettentő példákat lehet látni — a házilagos barkácsolással készített „mesterművek” csak elbizonytalanítják használóját.
Egy ilyen cikk keretei között nem lehet ebben a témakörben teljességre törekedni, hiszen azt talán csak könyvhossznyi terjedelemben lehetne megtenni. De a leglényegesebb szempontokat figyelembe véve, már kellően jól fekvő fegyvert találhatunk magunknak, amellyel ösztönösen, mindenféle igazgatás nélkül oda lövünk, ahova nézünk, használata komfortos, nem rúg (legalábbis nem érezzük), és mindenekfölött magabiztosan, eredményesen vadászunk vele.
Természetesen a méretre agyazás nem megoldás az összes egyéb problémára, a rossz technikára vagy a szegényes mentális koncentrációra. Azért, hogy kellően jól a méretünkre lehessen egy fegyvert agyazni, illetve a méretfelvétel pontos legyen, mindig tökéletesen egyformán kell a fegyvert felemelnünk. Hogy ennek mi a helyes módja, arról a következő számban írunk.

Szollár András


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe