Fine Guns


A tartalomhoz

cikk200704

Cikkek

Sörétlövés - Másképpen

Tanuljunk meg jól sörétet lőni!

Az előző számokban megjelent cikkek alapján könnyen beláthatjuk, hogy a sörétlövés technikájának kellően magas szintű elsajátítása nélkül aligha lehetünk sikeresek a vadászaton, illetve a sörétlövő versenyszámokban. Birtokolhatjuk bár a legjobb fegyvert, az előadásnak kudarc lesz a vége.
Kétség kívül, rosszul lőni nagy erőfeszítésbe és sok kínlódásba kerül.
A szokatlan, sete-suta mozdulatokkal végrehajtott lövés még egy hozzá nem értő számára is esetlennek tűnik.
Minél jobban erőltetjük a dolgot, annál makacsabban ellenáll a szervezetünk, annál koordinálatlanabb lesz az egész folyamat.
A skála másik oldalán, -valamit jól tenni- egyszerűnek néz ki, ekkor az egész cselekvés mindenféle sietség és pánik nélkül történik.
A célt könnyen és gyakran eltaláljuk, a folyamat könnyednek és elegánsnak hat.
Egy kezdőnek gyakran okoz zűrzavart a lövés alapjainak megtanulása.
Kész csoda, hogy néhányan - kedvüket nem vesztve- az évek során elfogadhatóan megtanulnak lőni, bár soha nem érik el a lehetséges potenciáljukat.
Szerencsére, az átlagos embernek magas szinten megtanulni a sörétlövést nem lehetetlen akkor, ha az erejét (a mentális erejét) a gyakorlások során helyesen felhasználva a pontos mozdulatok, megtanulására fordítja.
Hasonlóképpen az autóvezetéshez, amelyet embertársaink nagy része jól képes elsajátítani, a jó sörétlövéshez sem kellenek különb módon kiemelkedő tulajdonságok és egy kellően magas szintet a kortól függetlenül is el lehet sajátítani.
Persze, ha egy olimpiai részvétel, vagy egy világbajnoki győzelem a cél, akkor már más a helyzet!
Hogyan tanulhatjuk meg ezt a legkönnyebben?
Hogyan mászhatunk fel a leggyorsabban a képzeletbeli tudáslétrára?
Először próbáljuk megérteni azokat az alapokat, amelyeket a jó lövés követel, különös tekintettel a lövés folyamata során a bennünk lezajló folyamatokra.
A legtöbbünk - gyermek éveiben a légpuskás korszakból, vagy ha máskor nem, hát a katonai szolgálat alkalmával már szerzett némi ismeretet a golyós fegyverrel történő célzásról, és az azzal való lövésről.
A golyós fegyverrel viszonylag nagyobb távolságra egyetlen golyót kilőve, a puska nyílt vagy optikai irányzékával tudatosan célozva, (valamit összehasonlítva valamivel), általában álló célpontra, aránylag nagyobb távolságra lövünk. A lényeg itt a tudatos célzáson van.
Ekkor főleg a bal oldali agyféltekénk dolgozik, kalkulál, végzi az összehasonlítást, a célzóberendezést a célponton tartatja a megfelelő izmokkal, ellenőrzi a fegyver elsüléséig a cselekvést, némiképp hasonló módon, mint ahogy azt egy matematikai példa megoldásánál tesszük. A folyamat lebonyolításához a lassú kalkuláció -a célzás- végett aránylag sok idő kell. (Ez nem baj, mert ha az elejtendő vad nyugodt, "megvárja" azt a néhány szekundumot.)
A lövésztudás ezen alapjaival felvértezve nagyon sokan úgy gondolják, hogy sörétet lőni is éppen olyan könnyen és jól tudnak és éppen ily módon akarják azt is tenni.
De nagyot tévednek!
A sörétlövés teljesen más filozófiát követel!
Még a koponyánkban elhelyezkedő szürke massza is másképpen funkciónál a kétféle lövés helyes lebonyolítása során!
A söréttel való lövés folyamán, ahol már egy 40 m-es lövés is aránylag hosszú lövésnek számít, mozgó célpontra adjuk le a lövést. Nem egy adott pontot, (egy viszonylagosan miniatűr felületet, pláne egy optikai irányzékkal felnagyítottat), hanem területet lövünk, kihasználva a sörétraj szórását.
A golyós fegyverrel ellentétben a sörétes fegyvert ösztönösen használva, tehát azzal nem célozva, hanem a mozgó célpontra odamutatva vagy odalendítve adjuk le a lövést, kihasználva a szervezetünknek azt a képességét, hogy bármilyen mozgó/repülő tárgyra gondolkodás nélkül képes a mutató újjal (jelen értelmezésben annak meghosszabbításával, -a fegyverrel) rámutatni.
Ekkor, ha a lövés során mindent jól teszünk, a bal agyféltekénk tevékenysége "elcsöndesül", és a jobb agyféltekénk aktívabban dolgozik. A szituáció megkövetelheti, hogy a lövés legyen villámgyors, a rendszer ennek ellenére képes a folyamatot "megszervezni" és pontosan lebonyolítani, persze csak akkor, ha hagyjuk, és nem akarunk mindenáron beavatkozni, azaz célozni.
A sportok között tallózva, a sörétlövést bármelyik labdajátékkal összehasonlíthatjuk, a helyzet hasonló.
A figyelmünk mindig a labdára összpontosul és sohasem a szerszámra (pl. egy ping-pong ütőre vagy teniszütőre) vagy éppenséggel a kezünkre.
Éppen így kell tennünk a sörétes fegyverrel. A szemünk fókuszát a célpontra kell "ragasztani" és nem a fegyverre.
Ez miért működik?
A szem-kéz koordináció a megfelelő tréninggel összekötve - a válasz.
A pszichomotorikum, az izom-ideg kapcsolat kellő mélységű és helyes bevésése, beidegzése a lényeg.
Nem lenne hatásosabb, ha ugyanúgy céloznánk, mint a golyós fegyverrel? - merülhet fel a kérdés a T. Olvasóban.
-NEM!
A kezdőnek és néha még a középhaladóknak is sok esetben éppen azt a legnehezebb dolog elhinni, hogy a fegyver helyett a célpontra kell koncentrálni. A söréttel történő lövéskor a látás során a fegyvert a periférián hagyva, -arról szinte tudomást sem véve- különös pontossággal és élességgel kell a célpontra ragadnunk. Ez a feladat már kellő nagyságú ahhoz, hogy jól lefoglalja a kalkuláló részt, féltekét és teret engedjen a másik féltekének, amely fejlettebb térérzékeléssel rendelkezik. Ez a jó sörétlövés egyik sarokköve.
Ha egyszer ez sikerül és a tudatos célzás helyett a szemüket a célpontra ragasztva, - a fegyverrel nem foglalkozva - húzzuk el az elsütő billentyűt, ekkor a helyes betanulás folyamata elkezdődött.
A kezdőkkel való tréningek alkalmával jól megfigyelhető az a pillanat, amikor a tanítvány "elkapja" a fonalat, az edzői szempontból fontos "AHA" jelenség kialakul.
("Aha!!át így kell ezt csinálni?", -melyet széles vigyor, megnövekedett életkedv, egy újabb doboz patron kibontása, stb.. jellemez.)
Később a gyakorlások alkalmával a "elraktározott képek", (azaz a cső és a célpont viszonya) által kialakított "adatbank" és az ösztönösen jól funkcionáló szem/kéz koordináció gyorsan és hatékonyan működteti a rendszert.
A sörétlövő pályafutásunk kezdetén éppen ezt a legnehezebb elhinni, hiszen a kezdeti gyakorlások során első pillantásra nincs sok logika benne.
Ily módon különül jól el a sörétlövés folyamata a golyólövés folyamatától.
Ezt fontos tudatosítani magunkban, mert ellenkező esetben a sörétes puskánkkal is célozva akarunk lőni, amely ha magas szinten akarunk sörétet lőni, - nem működik.
Egy jó oktató azonnal kiszűri, ha a tanítvány -a fegyver lendítése közben - "le akarja ellenőrizni" az elétartást, mert ekkor a cső mozgása lelassul, és mögélövés lesz a mozdulat vége. Az "önképző körökben" ekkor - "még többet tegyél elé" - vagy valami hasonló felkiáltással nyújtanak "szakavatott segítséget" az önkéntes oktatók. Persze a hiba -mint ahogy azt már a T. Olvasó is láthatja- teljesen máshol keresendő.
Emberi lényként- intellektuálisan és emocionálisan "fogadóképesek" vagyunk arra, hogy a sörétlövés alapjait megtanuljuk megkülönböztetni a golyólövés alapjaitól, majd elemezzük azt a technikát amelyet el kívánunk sajátítani, majd ezután meghatározzuk azt, hogy hogyan tanuljuk meg az egész folyamatot.
Ha ezt elfogadjuk és megértjük, a legnagyobb lépésekkel fogunk haladni a tanulás folyamatában, cselekedve mindezt azért, hogy a tanulás folyamatát időben és erőfeszítésében a minimumra szorítsuk.
Miért kell e dolgokat egy fegyverekről szóló sorozatban megtárgyalni?
Ahhoz, hogy a sörétes fegyverrel ennyire "gondtalanul" tegyük a dolgunkat, annak úgy kell passzolni, mint a legjobb zakónknak.
A jól méretre agyazott sörétes fegyver a mutató ujjunk meghosszabbításává válik a lövés folyamatában.
Ellenkező esetben mindig valamilyen kompenzációra kényszerítjük a szervezetünket, mintegy azt követelve tőle, hogy az amúgy jól felépített automatikus folyamatba minduntalan tudatosan beavatkozzon, korrigáljon. Ez pedig nagyobb erőfeszítésbe kerül, pontatlanságot és időveszteséget okoz.
Nekünk éppen az ellenkezőjére kell törekednünk, nem hagyván háttérbe szorulni a lényeget.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a lövés technikájának elsajátításakor, az egyéni adottságaink, fizikai felépítésünk, idegrendszerünk, és az ahhoz passzoló, céljainknak megfelelő, jól méretre agyazott fegyver együttesen nyújtja a jó megoldást.
Ezt egy fegyver kiválasztásánál a legmesszebb menőkig figyelembe kell venni.
A tanulás első lépéseinek jó irányba történő megtétele a megoldás a kerülő utak, zsákutcák elkerülése.
Ha a világ legjobb lövőit megkérdezzük, hogy egy-egy lövést hogyan hajtottak végre, a válasz a legtöbbször az, hogy nem tudják, csak nézték a vadat/korongot és a cselekvés a korábban begyakorolt dolgok szerint történt meg.
Elvégre egy szög beverésénél mi sem figyeljük a kalapácsot, hacsak nem az ujjunkat akarjuk szétlapítani.
A mindig jól működő ösztöneink mindannyiunk számára pontosan és gyorsan reagálnak akkor, ha hagyjuk, és helyette nem akarunk "biztosra menve", célozva lőni.

Szollár András


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe