Fine Guns

‚Jó keze van!’ — jellemzik vadásztársaim az eredményesen lövőt.
"Jó szeme van!"— mondom én.
Melyik a fontosabb, melyik a gyorsabb, melyik az elsődleges:
a szem vagy a kéz?
Rodolfónak, Houdininek vagy híres bűvésztársainak felkopott volna az álluk, ha a szemünk gyorsabb lett volna, mint a kezük.
A sörétlövésnél a szemnek elegendő időt kell adni arra, hogy a pontos lövéshez szükséges, kellő mennyiségű információt „szállítani” tudja, a tudatalatti komputerünk pedig villámgyorsan feldolgozza azt, majd az ösztönös metódusok valamelyikével (lásd az előző számban) az adott lövőre jellemző technikával — összességében stílussal! — vezeti a csövet a fegyver elsütésének pillanatára többnyire a célpont elé.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a szem - kéz koordinációnk legfontosabb eleme a szem.
A sörétlövés legmagasabb fokán valamennyi mozdulatunk, lábmunkánk, derékmozgásunk, tartásunk, karunk-kezünk finom, koordinált mozgásának célja a szemünk kiszolgálása.
Különös képessége szemünknek, hogy ösztönösen mindig a látómezőnkben leggyorsabban mozgó tárgyra fókuszál. A fegyver felemelésének kar- és a cső vezetésének finom derékmozdulatai többek között pontosan azt hivatottak szolgálni, hogy szemünk fókuszát a látómezőnkben mozgó cső ne vonja el a vadról a célgömbre vagy a kettő közötti térbe. Erős koncentrálással, "ragasztjuk oda” szemünk fókuszát a vadra vagy a korongra, hogy amikor a fegyver a vállban rögzült és elérkezett a fegyver elsütésének pillanata (a legkritikusabb pillanat!) a szemünk legbőségesebb adatot tudja nyújtani.
Nem elegendő csak a vad „felé” nézni, mert akkor csak arra „felé” fogunk lőni. Sokkal inkább annak kis részére — a fejére, begyére — kell koncentrálnunk, azt kell élesen látnunk.
Korongvadász versenyeken a mini korong mérete 6 cm, kb. akkora, mint egy kakas feje, és gyakran 35—40 m-ről kell a versenyzőknek eltalálni azokat. Az élversenyzők több mint 90%-át eltalálják az ilyen korongoknak. A látás tanult képességünk. Ők erősen koncentrálva megtanulták élesen „látni’ a korongokat.
Kicsit sokat forgolódunk a szem témája körül, de higgyék el, megéri! Ez az egyik legfontosabb — ha nem a legfontosabb — eleme a sörétlövésnek.

Egy szemmel vagy kettővel?
A mindennapi életünkben mindkét szemünket nyitva tartva figyelünk, beszélünk, hallgatunk, vezetünk autót vagy űzünk sportokat, pingpongozunk, teniszezünk stb. Miért kellene éppen a sörétlövésnél becsukni valamelyik szemünket? A legtöbb ember számára a sörétlövés könnyebb és eredményesebb, ha mind a két szeme nyitva van a lövés egész folyamata során, megjegyezve azt, hogy az egy szemmel való lövés távolról sem jelent esélytelenséget. Olimpikonokat, koronglövő világbajnokokat lehet megnevezni, akik egy szemmel lőttek, és éppenséggel az „indultak még" listáját gyarapították volna, ha két szemmel próbálkoznak. De nem ez a jellemző!
Egy szemmel lőve, hajlamosak vagyunk a célzásra, ti. a cél-gömb és a vad helyzetének tudatos összehasonlítására, mivel a célzás kétdimenziós cselek vés. Pedig egy térben mozgó célpontot eltalálni, annak "elé tartani", odamutatni mindenképpen könnyebb három dimenzióban. Ehhez pedig mind a két szem kell!
Fogadjuk el, hogy a két szemmel szerzett információ bővebb, gyorsabb, a sebesség és az iránybecslés jobb, a térlátás hatékonyabb, ezáltal a szem-kéz koordináció lényegesen pontosabb. Sajnos néhányunk számára — különböző okok miatt — ez nem mindig lehetséges. A két szemmel történő lövésnél a dominánsan látó szemünknek — nevezzük vezérszemnek — kell elhelyezkednie a csősín mögött. Az a vezérszemünk, amelyik az „odamutatást” kontrollálja! Ennek eldöntése elsődleges fontosságú. Könnyen ellenőrizhetjük, ha egy papírlapon egy kb. 2 cm-es lyukat vágunk, majd kiválasztunk egy tőlünk néhány méterre lévő tárgyat. Ezután mindkét szemünkkel a tárgyat nézve, az egyik kinyújtott karunkkal a papírlapot egy gyors mozdulattal a szemünk elé emeljük. Előbb az egyik, majd a másik szemünket becsukva, az a vezérszemünk, amelyikkel a lyukon keresztül pontosan látjuk a tárgyat.
Jobb vállunkról lőve — ha a jobb szemünk a vezérszemünk — lesz a cső „lik iránt”, és ugyan ez fordítva a bal oldalról. A bal szemre domináns lövők jobb vállról, két szemmel lőve a cél- pontnak mindig jelentősen balra mellé fognak lőni. Ugyan-úgy azok is, akiknek mindkét szemük egyformán működik közre. Bármelyik eset fordul elő, a hiba kiküszöbölésének legegyszerűbb módja, becsukni a bal szemet.
Amennyiben a bal szem a vezérszem, és a jobb szem nem hamarosan sokkal természetesebbnek fogja érezni a lövést, éppen nyitott szemei miatt!
A harmadik megoldás az S alakú, ún. „libanyakú” agy lehet, amit igazából nem javaslok. Az ilyen fegyver egyszerre két helyet is elfoglal a fegyverszekrényben, csúnya (legalábbis az én ízlésem szerint), használata meglehetősen szokatlan, mindezek mellett méregdrága.
Összességében a jó lövés legfontosabb alapkövetelményei közé tartozik meghatározni azt, hogy melyik szemünk mit csinál. Ha ez rosszul történik, az egész tanulási folyamat (a sörét-lövés másképpen) jelentőségét veszti. Határozzuk ezt meg akár most, az írás elolvasása után, és máris sokat tettünk sörétlövő tudásunk javítása érdekében. Ahhoz azonban, hogy a lövés pontos legyen, elengedhetetlenül szükséges a méretre agyazott fegyver, amellyel a következő alkalommal foglalkozunk.


Szollár András